Ez volt Ausztrália

Hát igen, ez is megvolt. Utólag belegondolva egy hónap nem volt semmi, és abba belegondolva, hogy a felét se láttam az országnak még szörnyűbb :) Na de hát, minek is lelőni mindent egyszerre, hiszen akkor elveszik a motiváció a visszatérésre (pl: New York nem különösebben izgat már...). Próbálok most itt egy összefoglalót rittyenteni, hátha ez másoknak támpontnak szolgálhat a későbbiekben.

1. A pénz. Mindig az a fránya pénz. Mielőtt bárki azt hinné, hogy csak a repjegy a drága Ausztráliág az téved. Baromi drága az ország, a legtöbb ausztrál az USA-t olcsónak találja. Persze szarul nem élnek az emberek, ők keresnek eleget ahhoz, hogy fenntartsák magukat, na és aztán a maradékból meg felvásárolják Ázsiát. (Aki nem tudná, tájföld és indonézia az új ausztrália...) És a szegény túrista mit tud csinálni? Hát nagyon semmit...lehet aludni hostelben, barátoknál, enni a mekiben vagy a Hungry Jack's-ben (nem Burger King :D ), ami talán a legolcsóbb lehetőség. Persze főzhetsz magadra, van helyi 'tecso', de akkor is húzós. Ki gondolná, hogy egyszer azt mondom, hogy Japán olcsó. Hát igen, minden csak viszonyítás kérdése.

2. Látnivaló. Az van rendesen. Aki mondjuk úgy szereti a városokat az nem fog csalódni, nagyon mondern városok vannak és rengeteg irigyelni való dolog bennük. Nem hittem, hogy pl a gyalogoshíd Brisbane-ben ennyire fel tud csigázni. Aki a klasszikus, tradicionális dolgokra hajt annak felejtős, ne felejtsük, hogy ez még USA-nál is fiatalabb ország. De viszont van nekünk egy olyan, hogy természet. És ez viszont felbecsülhetetlen, rengeteg gyönyörű hely van itt, amiből én szinte semmit se láttam, de sebaj, majd ha újra jövök, akkor arra gyúrok :)

3. Emberek. Nem csalódtam, nagyjából jött az a szint, amit eddigi ausztrál barátaim alapján belőttem. Szerintem amerikánál jóval barátságosabb és őszintébbek az emberek. De azért egy valamire érdemes felfigyelni, 20 év múlva itt fehér ember elvétve ha lesz, ázsia mindent átvesz. Az egyetemen pl már abszolút többségben vannak, úgyhogy érdekes lesz az ország a jövőben. De hát úgy tűnik ez mindenhol tendencia :D

Egyéb kérdezz felelek magammal:D

- Jól érezted magad?
- Igen!
- Visszajönnél?
- Mindenképpen!
- Hosszútávra?
- Megfontolandó!

Ha a legutolsó kérdést valóban megfontolom, akkor ez a bejegyzés nem az utolsó ebben a blogban, de egyelőre itt zárom soraimat. Akit bővebben érdekel valami az tudja hol talál, akit meg nem, annak remélem felkeltettem az érdeklődését és személyesen is ellátogat ide!

LaterZ! :D

Brisbane update

Úgy alakult, hogy még belefért egy kis reggeli városnézés. Kaptam a tippet, hogy Mt Cootha egész jó kilátó, gondoltam érdemes megnézni. Hát végülis nem bántam meg, csak annyi baja volt, hogy az egész móka kb. 5 percbe belefér, mert nagyon nincs mit ott csinálni, viszont a buszra egy órát kellett várnom. Mindegy, végülis túléltem, főleg, hogy az osztrák komák (akikkel egy szobában voltam a hostelbe) is ott kötöttek ki. Szegény srácokat rendesen behúzták, van egy városnéző busz, ami 30$-ért ígér komplett utaztatást, na meg a hajókázást. Csakhogy ezt 7,80$-ból meg lehet csinálni, ha csak a városi tömegközlekedést használod. És igen, a 30$-osba ugyanazt a jegyet adják a hajókhoz is, mint amit lehet venni mindenhol. Úgyhogy itt is megy az okosság és a lehúzás, de hát szerintem legtöbbször az embernek lövése nincs, hogy miújság. Persze úgy könnyebb ha van ismerős, aki azért képben van, pl elég csak arra gondolni, hogy BP-n is minden látványosság elérhető tömegközlekedéssel, de mégis vevők az emberek a nyitott piros buszokra...

És akkor az ígért képek:

Brisbane

Brisbane

Mivel közel van Gold Coast-hoz, ezért átugrottam ide két napra, hogy megnézzem milyen. Nem volt semmilyen elvárásom a hellyel kapcsolatban, de azt kell mondjam pozitívan csalódtam. Ha kívülről nézzük, akkor azért mégiscsak nagyváros, bár figyelmeztettek, hogy úgy igazán semmi nincs itt, és hát ez igaz is, de viszont szerintem nagyon barátságos és szép város. Úgy nincs az a nagyvárosi nyüzsi benne, ezért szerintem élhetőbb lehet, bár a franc se tudja. Mindenesetre a feltöltött képek szerintem majd igazolják, hogy azért szép ez is. Ami egyébként nagyon érdekes, hogy van egy folyó, ami köré települt maga a város, és ezen komppal lehet közlekedni a helyi közlekedési társaság járataként. Tehát 7$ körüli összegből egész nap lehet kompozni meg vonatozni, buszozni. Azért ez egyáltalán nem nevezhető lehúzásnak, főleg ha arra gondolok, hogy Sydney-ben direkt jól beszedik a pénzt ezért a magántársaságok. Szóval ezzel a komppal végigmentem gyakorlatilag a városon, aztán meg sétáltam az amúgy nem nagy belvárosban. Mondjuk a végére barom fáradt lettem, alvással nem lesz ma gondom az tuti.

Goldie

Zheng komámmal - aki mellesleg a kínai, de ausztrál - együtt mentünk el Gold Coast-ra, mert azt mondták, hogy az jó móka és a tengerpart se annyira rossz. 4 napot voltunk ott, elég jó volt, csak hát marha drága. Viszont nagyon jó hogy sok ember töltötte ott a Húsvétot, így aztán sose unatkoztunk. Egyébként megjegyzésképpen, itt a Húsvét négy napos ünnep, mert péntek is ünnepnap. Ami érdekes egyébként, hogy Gold Coast baromi híres japán körökben, ezért ők szép számmal képviseltetik magukat. Bár egyesek azt mondják hogy az egész helyet a jakuza üzemelteti, erről a kisember nem sokat észlel, feltéve hogy igaz az egész sztori...Ettől független ázsia is felsorakozik itt mindenféle népséggel. Mondjuk ezt ausztráliaszerte észleltem, hogy itt lassan átveszik a hatalmat az ázsiai népek, de azért még távol vagyunk ettől (mondjuk érthető, ide át lehet evezni könnyen :) ).
Tehát lényeg a lényeg, ha valaki erre jár, akkor tudom ajánlani a helyet, mert aki idejön, az úgyis azért jön, hogy tengerparton henyéljen aztán meg este random emberekkel találkozzon.

A bár :)

Legyen már egy kis izgalmas téma, itt egy post az ausztrál bárokról. Azt úgy nagyon nem kell magyaráznom, hogy az ausztrálok úgy isznak rendesen, úgyhogy mikor idejöttem, gondoltam hogy látni fogot egyet s mást a bárokban. Ez így is lett, de nem bevallom kicsit csalódott vagyok :)
Kezdjük az elején: ez nem Japán már, a bárok nagyok (van hely :D ), mondhatni rohadt nagyok. Általában jól fel vannak szerelve plazma tévékkel a sportrajongók számára, na meg jó sok sörrel. Szerencsére az ausztrál sörök jók és legtöbb helyen van csapolt sör majdnem mindből (mármint a népszerűekből). A felszolgált adag általában a Scooner (ami gyakorlatilag a pohár otthon, vagy mondhatni a kisüveges), ez úgy 4-6$ körül mérik. Elég drágra magyar szemmel, de hát ehhez már hozzászoktam az évek során. A rövid italok is ilyen árban vannak, bár hozzáteszem, hogy az itteni feles az 30ml.
Ami érdekes, hogy majdnem minden bárban van úgy nevezett TAB, ami lényegében szerencsejátékot jelenti. Van egy kijelölt sarok, ahol fogadni lehet sporteseményekre valamint lóversenyekre, kutyafuttatásra :) Ezeket az elhelyezett kijelzőkön lehet követni élőben. Ezen felül vannak a játékgépek (pokies) amik rendszerint pókergépek, de gyakorlatilag ugyanaz mint otthon a gyümölcsös félkarú rabló. Egyébként minden gépen fel van tüntetve egy szerencsejáték függőség kezelésére szakosodott forródrót száma :D Azért az elég vicces hogy valaki veszít egy valag pénzt az automatán és aztán bepötyögi a számot és elsírja bánatát valakinek :)
És most következik az ausztrál bárok legidegesítőbb része, a kidobók. A jelenlegi szabályozás szerint a kocsmákban nem lehet a sárga földig inni magad, mert akkor megbüntetik a helyet. Na meg azért az ausztrálok szerintem aggresszívebbek részegen, és akkor jön a kötekedés meg a kocsmai verekedés. Ezen okok miatt rendszeresített - de nem képzett - szekrények állnak az ajtókban és véletlenszerű kérdésekkel bombázzák a belépni vágyókat, persze amellett hogy személyit ellenőriznek. Ez utóbbit egyébként annyira nem veszik szerintem komolyan mint mondjuk amcsiban, mert én eddig magyar jogsival mindenhova bejutottam és nem hiszem hogy megtalálták rajta a születési dátumom :) A probléma a kérdésekkel van, amivel ellenőrizni próbálják mennyire ittad már zoknira magad. Általában a kérdés hogy ittál-e már, és ha igen mennyit. Na itt legyél okos a válasszal :) Nyílván mindenki alapoz otthon, tehát tökmindegy mit válaszolsz, úgyis pofára nézik az egészet szerintem. Egyszer engem jól megszívattak, lévén hogy nem tudtam hogy ezek itt 'keresztkérdéseket' tesznek fel, belefutottam egybe. Történt hogy túl zsúfolt a bár és nem találtam az ismerősöket, ezért kimentem a bárból és kinnt kerestem őket. Az egy dolog, hogy megtaláltam őket, visszafele menet rámkérdez a szekrény, hogy 'Hogy vagy?'. Hát mondom 'jól, de miért?' A franc se gondolta hogy ez most itt verbálisan szondáztat, aszittem csak jófejkedik. Hát nem, nyertem egy egy órás fejszellőztetésre felszólítást, mindezt azért, mert visszakérdeztem :D Szóval a rendszer nem tökéletes, legközelebb kipróbálom az 'áj dont szpík inglis' trükköt, max nem engednek be :)))

BKV Melbourne-ben (Metlink)

Azt hiszem az itteni tömegközlekedés érdemel egy pár szót. Előzményként megemlíteném, hogy még egyszer Dan (akivel Brüsszelben együtt voltam BEST kurzuson és meglátogatott Magyarországon) mondta, hogy milyen jó a tömegközlekedés Magyarországon. Akkor csak ámultam és bámultam értetlen arccal, hogy micsoda? A BKV??? Miről beszél?
Nos azt nem mondanám, hogy igaza volt, de most már megértem, hogy miért is volt elégedetlen a melbourne-i tömegközlekedéssel. A Metlink ugyanis sok olyan gyermekbetegségben szenved mint a BKV. És most hogy azért Japánban láttam egy elég korrekt és működő rendszerre (valójában számomra az etalon rendszer) elég jó rálátásom van a dologra. Talán az egyik legidegesítőbb a Metlinkben az utastájékoztatás, pontosabban annak a hiánya. Ez amolyan jó BKV-s módon statikus, vannak menetrendek meg térképek, aztán hajrá mindenkinek az eligazodáshoz. És ha netán van dinamikus információ, akkor sem mindig pontos. Például mint a BKV-nál, egyszerűen beregadt a panel, és folyamatosan azt mutatta, hogy Baconsfield a következő megálló (irónikus módon elvileg Baconsfielnd nem is azon a vonalon volt mint amin vonat közlekedett). Aztán a következő pofon akkor volt, amikor a vonat átváltott expresszre mindezt annélkül hogy tájékoztatta volna az utasokat. Persze ez BKV-nál nem fordulhat elő, mivel expressz nem létezik. Na de ez nekem azért fájt, mert a vonat mikor expresszre váltott nem állt meg annál az állomásnál, ami nekem kellett volna (Malvern állomás kellett nekem, hát pont az előtte lévőnél állt meg, aztán már csak 4 megállóval később). Jól fel is idegelt, hogy most mehetek vissza 4 megállót, és mindezt csak azért, mert nincs megfelelő tájékoztatás (a tájékoztatás szerint ugyanis a következő megálló Baconsfield :D ).
Melbourne azon városok közé tartozik, ahol van villamos :) Ez számomra csak azért is érdekes, mert se USA-ban (San Francisco-i túrista vili nem számít) se Japánban és Sydneyben se láttam vilit eddig. Még érdekesebb a már emlíett mini combino-k, amik egyébként csak külsőre néznek ki ugyanúgy, belső kialakítását tekintve teljesen más (egyébként sztem korrektebb). Megnyutatásképpen a Metlinknek is vannak ócska villamosai, gondolom ezeket váltják le szépen lassan combino-ra. Villamossal még az is érdekes, hogy a nálunk már nagyjából eltűntették az összes 'utca közepére utasokat lerakó' verziót, itt még bőven megy ez. Sőt, nem sok olyan épített védett megállót láttam eddig, mint ami otthon szokásos. Lehet tapsolni, ebben előrébb vagyunk :)
Ellenőrzés tekintetében is nagyon hasonló a Metlink. Bár itt már működik a mágneskártya (és most állnak át az intelligens kártyára - mykie névre keresztelve), nem minden állomáson vannak beléptető kapuk egyelőre. Szóval itt is bőven lehet trükközni, ezért vannak rendszeresítve a BKV Metlink ellenőrök akik ellenőrzik az utasokat. De ezek egyenruhások, úgyhogy egy BKV-n edzett jó magyar bőven meg tudja úszni a dolgokat. Megjegyzem én amióta itt vagyok diák jegyet veszek (már ha veszek), ez ugye féláru, de elvileg megbüntethetnek. Bár valszeg úgyis elkerülném őket, ha mégse sikerül, akkor jön a 'áj dont szpík inglis', azt majd látjuk :)
Összeségében egyik szemem sír a másik nevet a Metlinket látva. Sír, mert látszik, hogy próbálkoznak megreformálni a rendszert és korszerűsíteni, de nevet, mert látom, hogy nem csak magyar sajátosság az elcseszett tömegközlekedés. Persze itt azért látszik, hogy valami történik és nem pedig elterelik a figyelmet Nokiás dobozzal, meg Hagyó Miklóssal. De ne feledjük, Japán még mindig ott van, amire mi magyarok és ausztrálok csak úgy ámulunk és bámulunk ha tömegközlekedésről van szó...

Melbourne

Megérkeztem végre ide is, rengeteg ismerős lakik a környéken úgyhogy programban nincs hiány. Sajnos netem továbbra sincs ami elég gáz, de most épp sikerült lopnom egy keveset, úgyhogy fel is hajigáltam pár képet amit úgy kattintgattam az elmúlt pár napban. Nagyon hozzáfűznivalóm nincs, egyértelműen látható, hogy Melbourne inkább néz ki európainak mint ausztrálnak :) De ez számomra sokkal szerethetőbbé teszi a várost :D Vájtszeműek azt is kiszúrhatják, hogy bizony itt is van Conbino :) Igaz kisebb és nem is sárga, de van. Mondjuk azt nem tudom hogy ennek nyílik-e az ajtaja...Tömegközlekedésről még annyit, hogy kicsit BKV-ra emlékeztet az egész, mert ugyanúgy nem jön a villamos és itt még most is az utca közepére rakja le az embereket a vili :) Ezt mondjuk azt hiszem otthon nagyjából megszűntették.

A képek itt:

Melbourne

Sydney - Városnézés

Miután lecsengett a hétvége és a programok végre volt időm felfedezni a várost. Gyakorlatilag egy nap alatt úgy be is lehet járni a lényeget (ami ingyen van) aztán lehet venni millióféle körutazást, hajóutat, múzeumlátogatást, stb. stb. És tényleg a határ a csillagos ég mind árban mind pedig lehetőségek viszonylatában. Én a szokásos 'fedezd fel magadnak' utat jártam, persze egy kis térképpel a kezemben. Fogtam magam, leszálltam a Harbor Bridge túloldalán található első megállójánál és szépen lassan visszagyalogoltam a hídon a kikötőbe, ahol az operaház is van. Aztán Operaház, kis parkozás, utcai randalírozás és végüls Sydney Tower csak a kilátás kedvéért. Szerintem nagyjából megvolt minden, legalábbis én úgy éreztem. Ha meg kimaradt valami, akkor legalább van egy okom máskor visszajönni :D
Összbenyomásra az a helyzet, hogy Sydney kisebb mint gondoltam, de persze külvárosokkal baromi nagy. Nekem komolyan San Francisco érzésem volt, de ez valószínűleg betudható hogy itt is van egy meghatározó híd + egy jellegzetes épület: Alcatraz Operaház. Mellesleg az operaház érdekes élőben, nem elég hogy sokkal kisebb mint képeken, nem is fehér. Aztán közelebbről megnézve két különböző színű csempével van beburkolva, ami közül csak az egyik mondható fehérnek (bár ez már koszos és besárgult inkább), a másik meg inkább szürke. Persze férfi színvakságban szenvedek, úgyhogy biztos más neve van ezeknek a színeknek :D A méretre is van magyarázat: ez egy operaház, mi a francnak legyen nagyobb mint mondjuk otthon a Nemzeti Színház (új).
Jó hely ez, bár most Melbourne-re vagyok kíváncsi, mert ez amolyan harc a két nagyváros között még mindig :D Ugye emlékeztek, hogy miért is lett Canberra fővárosnak kijelölve?!?

A képek itt találhatók, van egy rakat :D

Sydney

Sydney - első napok

Megérkeztem Sydneybe, azért jobb megint városban lenni :D
Egy hostelban húztam meg magam péntek este, szombaton már egy isminél aludtam. A hostel elég ratyi volt, teljesen mocskos, csótányok a budiban, satöbbi. Vicces volt, mondjuk az arcok akik ott laktak egész jófejek voltak. Nagy részük dolgozgat és utazgat, és a hostelben laknak. Érdekes életforma, de nagyon gagyi melókat vállalnak be a fennmaradás érdekében :D Az is érdekes, hogy tele volt németekkel, akik mellesleg diplomások, csak nem akartak dolgozni a szakmájukban. Egyfajta tapasztalatszerzés lehet ez az egész számukra. Nagyon nagy barátságok nem születtek, de egy éjszakára tökmindegy.
A hostel környezete is érdemel egy pár szót. Kings Cross mellett van, ami arról híres hogy lényegében bordélyházak és bárok sorakoznak egymás mellett. Aki nem tudná, itt legális a prostitúció, de csak a bordélyházakban. Persze nem kell egy Amszterdamra gondolni, itt nem táncolnak a kirakatban...
Voltam tengerparton is mivel nagyon meleg lett a szombat. Tábori ismerősöm lakótársaival mentem le, akik mellesleg nagyrészt írek meg angolok voltak. A tengerpart teljesen más a megszokottól, itt nem a fürdőzésről szól a dolog, hanem inkább a szörfről, a part menti henyélésről és sütögetésről. Ezt mondjuk el tudnám viselni, persze az ittenieknek ez mindennapos...

Canberra - A szellemváros

Érdekes egy város az már biztos. Legfőképp azért, mert egyszerűen semmi sincs itt :) Igen, ez a főváros, de ezt úgy hozták létre a semmiből hogy megszűntessék a Sydney és Melbourne versengést. Úgyhogy a parlament és gyakorlatilag az összes kormányzati épület itt van. Persze aztán fejlődött ez, de valahogy nem az igazi még most sem. Az egyetlen ok amiért itt vagyok az az, hogy egy barátom itt lakik és mondta hogy csütörtök este az egyetlen este, amikor valami történik. De az is úgy kb. este 10 és hajnali 2 között. Mikor kimentem az utcára este 8-kor azt hittem valami bombatámadás volt és csak én nem hallottam a szirénákat...a boltok zárva, az emberek sehol. De ez olyan szinten, hogy majdnem éhen maradtam, mert nem találtam semmi kajáldát. Aztán végül találtam egy gyrosost (mellesleg elég gagyi gyros volt...) úgyhogy túléltem. De ettől független embereket még mindig nem találtam.
Úgy napközben van egy minimális mozgás, különösen ebédszünetben, de igazából ez is semmi. Épp azon agyaltam, hogy ha otthon a kormányzati negyedet valaha is létrehozzák, akkor az pont ilyen lesz mint Canberra: egy szellemváros.

Képek itt találhatók:

Canberra

A kenguru sztori (18+)

Gyengébb idegzetűek ezt tényleg ne olvassák. Nem viccelek.
-
-
-
-BIZTOS?-
-
-
-
Na jó, akkor kezdem.
Ami jó dolog a farmban, hogy nincsenek nagyon szabályok :) Igaz van törvény meg szabályozás amit be kell tartani, de most ezt magyarázd egy elítélt felmenőkkel teli társadalomnak. Marc felajánlotta, hogy menjük ki lövöldözni kengurura, vagy ami épp jön. Ez tök legális, mert a birkákat védeni kell. A kenguru túl sok zöldet eszik, tehát vetélkedik a birkákkal, a róka meg róka, nyírja az állományt. Ezért aranyas vagy nem aranyos, az üzlet miatt kénytelenek lőni rájuk, évente 160 kengurua van engedélyük.
Alkonyatkor meg is indultunk, hogy csekkoljuk az állományt. És mit ad isten, egy kenguru bent volt. Kaptam a lehetőséget hogy lőjek egyet, nem is haboztam. Becéloztam, bumm, fejlövés. Nem szenvedett egy percig se. Marc igen büszke volt rám, meg úgy én is magamra tekintve hogy sose lőttem előtte. A probléma utána kezdődött...
Csekkoltuk a testet és sajnos egy nőstény kenguru volt, egy bébivel az erszényben. Normál esetben a kicsiknek ilyenkor egy erős fejbekólintás a sorsa, ami úgy ki is végzi a picit, de ezt én nem bírtam. Marc mondta, hogy igazából visszavihetjük a farmra és felnevelheti ha akarom. Persze, mondtam legyen így. Szerencsére már volt rajta szőr, úgyhogy jó esélye van a túlélésre. Csináltunk nekik 'erszényt' zsákból és törölközőből, valamint 2-3 óránként etetem cumisüvegből. Nagyon aranyos, az előző postban a képek között láthattok is róla készült fotókat. Mondjuk a vicces rész, hogy Marc nővére régóta akart egy picit, csak nem volt elég vér a pucájában, hogy megölje az anyját. Hát én most megtettem helyette, úgyhogy biztosan boldog lesz :) Na meg az se elhanyagolható szempont, hogy így a picinek van esélye később bosszút állni rajtam ha felnő ;)

A farm ahol élünk

A szülinapi bulin nagyjából összegyűlt az összes arc a táborból aki Ausztráliában él. Ez egy nagyszerű lehetőség volt arra, hogy újra találkozzunk és élménybeszámolót tartson mindenki. És persze az sem volt utolsó szempont, hogy kaptam egy meghívást egy farmra. Úgy gondoltam, hogy talán az igazi Ausztrália valahol egy farmon lehet, ezért elfogadtam az ajánlatot. Persze az is közrejátszik, hogy azért nem is terveztem, szerveztem az egész utamat, mert számítottam ilyesmikre, és ha most mondjuk lenne egy repjegyem lefoglalva, akkor azon kéne agyalnom, hogy hogyan fér bele a beosztásomba. Tehát nem is tököltünk, vasárnap összeszedtem a cuccomat, be a kocsiba és jöttünk a farmra. 4 óra volt az út Newcastle-ből, most valahol Dubbo környékén vagyok (értsd. 1 órányira).
A farmon birkákat tenyésztenek, de termelnek még egyéb magokat is, amiket nem tudom pontosan, hogy mik (nem kukorica az tuti). Azért van itt mit csinálni, pont hogy most kellett vetni, tekintve hogy itt most van ősz. Ennek eredményeképpen vezethettem GPS-es traktort, ami nagyon baba volt. 2cm-es pontossággal tudja a vonalat húzni, ami azért elég profi. Persze nem is volt olcsó a berendezés. Aztán van itt még mindenféle okosság, mint kroszmotor, quad meg minden egyéb gép amit lehet vezetgetni ha kedvem tartja, persze hogy tartotta, ha már itt vagyok.
A család egyébként nagyon kedves, igazi farmer az öreg, a felesége mondjuk kicsit furcsa, hogy itt kötött ki. Róla azt érdemes tudni, hogy a 72-es Müncheni Olimpián aranyérmes úszónő volt!!! Saját wikipedia oldala van :) Ez azért elég meglepő volt számomra :) Jópofa család. Igaz csak hárman laknak itt, mert a maradék 3 gyerek Newcastle és Sydney vonalon van szétszórva, ők nem tartották a farmer életet vonzónak. Egyedül Marc volt kapós a dologra, és ahogy látom ő itt is marad folytatni a bizniszt. Az hogy pontosan mennyi lé van a dologban nem tudom, de szerintem nem fizethet szarul, elnézve hogy nem élnek rosszul. A kérdés persze mindig felmerül, hogy akkor otthon miért is sírnak a parasztok, de ezt nem ebben a blogban kívánom megvitatni.

A lényeg a lényeg, jópofa élmény volt ez a farm, de ideje továbbállnom, holnap reggel Canberra a célpont. A farmon készült képeket itt találjátok:

Ausztrál Farm

Morisset

Egy pár kép amikor megérkeztem. Az említett kenguruk, a tengerpart és a szülinap színhelye látható. Nagyon sok hozzáfűznivalóm nincs, majd a következő adag kép lesz az érdekesebb :)

Első benyomás Ausztráliáról

Morisset, Sunshine, Newcastle

Ahogy a gépről leszálltam nem is tököltem, az első vonattal irány Morisset. Nem tudtam, hogy nem Newcastle-be kell mennem, én végig abban a hitben voltam, hogy ott fogok lakni. Aztán kiderült, hogy nem is Morisset, hanem Sunshine a végső célállomás. A dolog egyébként jól meg volt szervezve, Michelle pont akkor érkezett amikor én a vonattal, úgyhogy fel is vett rögtön. Mentünk gyors kengurut nézni, tök aranyosak, de a nagyok azért szét tudnának szedni, főleg azokkal a karmokkal. Aztán nagy dolog nem történt, megismerkedtem a Familyvel, akik amúgy elég jó fejek, de hát persze hogy azok, Ausztrálok...Másnap új vendégek jöttek, két csaj a táborból meg az egyiknek a kanja. Leugrottunk a tengerpartra, de hideg volt, úgyhogy nem sokat időztünk ott. Azért megmártóztam, mert nyílván kellett már az óceán másik felénél is fürödnöm. Estére Newcastle-be furikáztunk, ahol egy igényesebb bárban kötöttünk ki. Mondjuk érdekes, éjfélkor be kell zárniuk, ami elég érdekes tudván hogy mekkora piások. Elvileg a klubbok nyitva vannak 3-ig, de nem akartunk bulikázni annyira. Szombat estére tartogattuk magunkat, mivel az volt Michelle hivatalos szülcsinapcsibulcsija. Kimentünk valahova a susnyásba (the bush) és amolyan fesztivál jelleggel sátrat állítottunk és úgy elvoltunk. Voltak kicsik, nagyok, családtagok, barátok, kutyák (de macskák nem). A kaja rendben volt, grillezett cuccok voltak, nem tudom hogy mennyire volt tradicionális ausztrál kaja :D Valaki hozott fried rice (sült rizs?) nevezetű étel, ami ízre meg úgy állagra marha nevetséges volt japán után :D Amúgy furcsa megint villát használnom :D
Másnap reggel valahogy mindenki felkelt, kaptunk reggelit, aztán mindenki szétszéledt. Az én kalandom úgy alakult, hogy egyik srác táborból meghívott magához, én meg persze hogy jöttem vele. De hogy hova? Majd holnap kiderül.... :D

Ausztrália

Végre megérkeztem. Az ország, ahova mindig is vágytam, végre a talpam alatt. Kicsit hosszabbra sikerült az út, mint ahogy az eredetileg terveztem, hiszen tennem kellett egy féléves kitérőt Japánban. De most, hogy itt vagyok, három hét van arra, hogy meglátogassak egy csomó itt élő barátot és hogy sokat lássak ebből az országból...na meg persze nem tervezem szarul érezni magam :) Kalandra fel! Aussie, aussie, aussie...oi, oi, oi!!!