Melbourne

Megérkeztem végre ide is, rengeteg ismerős lakik a környéken úgyhogy programban nincs hiány. Sajnos netem továbbra sincs ami elég gáz, de most épp sikerült lopnom egy keveset, úgyhogy fel is hajigáltam pár képet amit úgy kattintgattam az elmúlt pár napban. Nagyon hozzáfűznivalóm nincs, egyértelműen látható, hogy Melbourne inkább néz ki európainak mint ausztrálnak :) De ez számomra sokkal szerethetőbbé teszi a várost :D Vájtszeműek azt is kiszúrhatják, hogy bizony itt is van Conbino :) Igaz kisebb és nem is sárga, de van. Mondjuk azt nem tudom hogy ennek nyílik-e az ajtaja...Tömegközlekedésről még annyit, hogy kicsit BKV-ra emlékeztet az egész, mert ugyanúgy nem jön a villamos és itt még most is az utca közepére rakja le az embereket a vili :) Ezt mondjuk azt hiszem otthon nagyjából megszűntették.

A képek itt:

Melbourne

Sydney - Városnézés

Miután lecsengett a hétvége és a programok végre volt időm felfedezni a várost. Gyakorlatilag egy nap alatt úgy be is lehet járni a lényeget (ami ingyen van) aztán lehet venni millióféle körutazást, hajóutat, múzeumlátogatást, stb. stb. És tényleg a határ a csillagos ég mind árban mind pedig lehetőségek viszonylatában. Én a szokásos 'fedezd fel magadnak' utat jártam, persze egy kis térképpel a kezemben. Fogtam magam, leszálltam a Harbor Bridge túloldalán található első megállójánál és szépen lassan visszagyalogoltam a hídon a kikötőbe, ahol az operaház is van. Aztán Operaház, kis parkozás, utcai randalírozás és végüls Sydney Tower csak a kilátás kedvéért. Szerintem nagyjából megvolt minden, legalábbis én úgy éreztem. Ha meg kimaradt valami, akkor legalább van egy okom máskor visszajönni :D
Összbenyomásra az a helyzet, hogy Sydney kisebb mint gondoltam, de persze külvárosokkal baromi nagy. Nekem komolyan San Francisco érzésem volt, de ez valószínűleg betudható hogy itt is van egy meghatározó híd + egy jellegzetes épület: Alcatraz Operaház. Mellesleg az operaház érdekes élőben, nem elég hogy sokkal kisebb mint képeken, nem is fehér. Aztán közelebbről megnézve két különböző színű csempével van beburkolva, ami közül csak az egyik mondható fehérnek (bár ez már koszos és besárgult inkább), a másik meg inkább szürke. Persze férfi színvakságban szenvedek, úgyhogy biztos más neve van ezeknek a színeknek :D A méretre is van magyarázat: ez egy operaház, mi a francnak legyen nagyobb mint mondjuk otthon a Nemzeti Színház (új).
Jó hely ez, bár most Melbourne-re vagyok kíváncsi, mert ez amolyan harc a két nagyváros között még mindig :D Ugye emlékeztek, hogy miért is lett Canberra fővárosnak kijelölve?!?

A képek itt találhatók, van egy rakat :D

Sydney

Sydney - első napok

Megérkeztem Sydneybe, azért jobb megint városban lenni :D
Egy hostelban húztam meg magam péntek este, szombaton már egy isminél aludtam. A hostel elég ratyi volt, teljesen mocskos, csótányok a budiban, satöbbi. Vicces volt, mondjuk az arcok akik ott laktak egész jófejek voltak. Nagy részük dolgozgat és utazgat, és a hostelben laknak. Érdekes életforma, de nagyon gagyi melókat vállalnak be a fennmaradás érdekében :D Az is érdekes, hogy tele volt németekkel, akik mellesleg diplomások, csak nem akartak dolgozni a szakmájukban. Egyfajta tapasztalatszerzés lehet ez az egész számukra. Nagyon nagy barátságok nem születtek, de egy éjszakára tökmindegy.
A hostel környezete is érdemel egy pár szót. Kings Cross mellett van, ami arról híres hogy lényegében bordélyházak és bárok sorakoznak egymás mellett. Aki nem tudná, itt legális a prostitúció, de csak a bordélyházakban. Persze nem kell egy Amszterdamra gondolni, itt nem táncolnak a kirakatban...
Voltam tengerparton is mivel nagyon meleg lett a szombat. Tábori ismerősöm lakótársaival mentem le, akik mellesleg nagyrészt írek meg angolok voltak. A tengerpart teljesen más a megszokottól, itt nem a fürdőzésről szól a dolog, hanem inkább a szörfről, a part menti henyélésről és sütögetésről. Ezt mondjuk el tudnám viselni, persze az ittenieknek ez mindennapos...

Canberra - A szellemváros

Érdekes egy város az már biztos. Legfőképp azért, mert egyszerűen semmi sincs itt :) Igen, ez a főváros, de ezt úgy hozták létre a semmiből hogy megszűntessék a Sydney és Melbourne versengést. Úgyhogy a parlament és gyakorlatilag az összes kormányzati épület itt van. Persze aztán fejlődött ez, de valahogy nem az igazi még most sem. Az egyetlen ok amiért itt vagyok az az, hogy egy barátom itt lakik és mondta hogy csütörtök este az egyetlen este, amikor valami történik. De az is úgy kb. este 10 és hajnali 2 között. Mikor kimentem az utcára este 8-kor azt hittem valami bombatámadás volt és csak én nem hallottam a szirénákat...a boltok zárva, az emberek sehol. De ez olyan szinten, hogy majdnem éhen maradtam, mert nem találtam semmi kajáldát. Aztán végül találtam egy gyrosost (mellesleg elég gagyi gyros volt...) úgyhogy túléltem. De ettől független embereket még mindig nem találtam.
Úgy napközben van egy minimális mozgás, különösen ebédszünetben, de igazából ez is semmi. Épp azon agyaltam, hogy ha otthon a kormányzati negyedet valaha is létrehozzák, akkor az pont ilyen lesz mint Canberra: egy szellemváros.

Képek itt találhatók:

Canberra

A kenguru sztori (18+)

Gyengébb idegzetűek ezt tényleg ne olvassák. Nem viccelek.
-
-
-
-BIZTOS?-
-
-
-
Na jó, akkor kezdem.
Ami jó dolog a farmban, hogy nincsenek nagyon szabályok :) Igaz van törvény meg szabályozás amit be kell tartani, de most ezt magyarázd egy elítélt felmenőkkel teli társadalomnak. Marc felajánlotta, hogy menjük ki lövöldözni kengurura, vagy ami épp jön. Ez tök legális, mert a birkákat védeni kell. A kenguru túl sok zöldet eszik, tehát vetélkedik a birkákkal, a róka meg róka, nyírja az állományt. Ezért aranyas vagy nem aranyos, az üzlet miatt kénytelenek lőni rájuk, évente 160 kengurua van engedélyük.
Alkonyatkor meg is indultunk, hogy csekkoljuk az állományt. És mit ad isten, egy kenguru bent volt. Kaptam a lehetőséget hogy lőjek egyet, nem is haboztam. Becéloztam, bumm, fejlövés. Nem szenvedett egy percig se. Marc igen büszke volt rám, meg úgy én is magamra tekintve hogy sose lőttem előtte. A probléma utána kezdődött...
Csekkoltuk a testet és sajnos egy nőstény kenguru volt, egy bébivel az erszényben. Normál esetben a kicsiknek ilyenkor egy erős fejbekólintás a sorsa, ami úgy ki is végzi a picit, de ezt én nem bírtam. Marc mondta, hogy igazából visszavihetjük a farmra és felnevelheti ha akarom. Persze, mondtam legyen így. Szerencsére már volt rajta szőr, úgyhogy jó esélye van a túlélésre. Csináltunk nekik 'erszényt' zsákból és törölközőből, valamint 2-3 óránként etetem cumisüvegből. Nagyon aranyos, az előző postban a képek között láthattok is róla készült fotókat. Mondjuk a vicces rész, hogy Marc nővére régóta akart egy picit, csak nem volt elég vér a pucájában, hogy megölje az anyját. Hát én most megtettem helyette, úgyhogy biztosan boldog lesz :) Na meg az se elhanyagolható szempont, hogy így a picinek van esélye később bosszút állni rajtam ha felnő ;)

A farm ahol élünk

A szülinapi bulin nagyjából összegyűlt az összes arc a táborból aki Ausztráliában él. Ez egy nagyszerű lehetőség volt arra, hogy újra találkozzunk és élménybeszámolót tartson mindenki. És persze az sem volt utolsó szempont, hogy kaptam egy meghívást egy farmra. Úgy gondoltam, hogy talán az igazi Ausztrália valahol egy farmon lehet, ezért elfogadtam az ajánlatot. Persze az is közrejátszik, hogy azért nem is terveztem, szerveztem az egész utamat, mert számítottam ilyesmikre, és ha most mondjuk lenne egy repjegyem lefoglalva, akkor azon kéne agyalnom, hogy hogyan fér bele a beosztásomba. Tehát nem is tököltünk, vasárnap összeszedtem a cuccomat, be a kocsiba és jöttünk a farmra. 4 óra volt az út Newcastle-ből, most valahol Dubbo környékén vagyok (értsd. 1 órányira).
A farmon birkákat tenyésztenek, de termelnek még egyéb magokat is, amiket nem tudom pontosan, hogy mik (nem kukorica az tuti). Azért van itt mit csinálni, pont hogy most kellett vetni, tekintve hogy itt most van ősz. Ennek eredményeképpen vezethettem GPS-es traktort, ami nagyon baba volt. 2cm-es pontossággal tudja a vonalat húzni, ami azért elég profi. Persze nem is volt olcsó a berendezés. Aztán van itt még mindenféle okosság, mint kroszmotor, quad meg minden egyéb gép amit lehet vezetgetni ha kedvem tartja, persze hogy tartotta, ha már itt vagyok.
A család egyébként nagyon kedves, igazi farmer az öreg, a felesége mondjuk kicsit furcsa, hogy itt kötött ki. Róla azt érdemes tudni, hogy a 72-es Müncheni Olimpián aranyérmes úszónő volt!!! Saját wikipedia oldala van :) Ez azért elég meglepő volt számomra :) Jópofa család. Igaz csak hárman laknak itt, mert a maradék 3 gyerek Newcastle és Sydney vonalon van szétszórva, ők nem tartották a farmer életet vonzónak. Egyedül Marc volt kapós a dologra, és ahogy látom ő itt is marad folytatni a bizniszt. Az hogy pontosan mennyi lé van a dologban nem tudom, de szerintem nem fizethet szarul, elnézve hogy nem élnek rosszul. A kérdés persze mindig felmerül, hogy akkor otthon miért is sírnak a parasztok, de ezt nem ebben a blogban kívánom megvitatni.

A lényeg a lényeg, jópofa élmény volt ez a farm, de ideje továbbállnom, holnap reggel Canberra a célpont. A farmon készült képeket itt találjátok:

Ausztrál Farm

Morisset

Egy pár kép amikor megérkeztem. Az említett kenguruk, a tengerpart és a szülinap színhelye látható. Nagyon sok hozzáfűznivalóm nincs, majd a következő adag kép lesz az érdekesebb :)

Első benyomás Ausztráliáról

Morisset, Sunshine, Newcastle

Ahogy a gépről leszálltam nem is tököltem, az első vonattal irány Morisset. Nem tudtam, hogy nem Newcastle-be kell mennem, én végig abban a hitben voltam, hogy ott fogok lakni. Aztán kiderült, hogy nem is Morisset, hanem Sunshine a végső célállomás. A dolog egyébként jól meg volt szervezve, Michelle pont akkor érkezett amikor én a vonattal, úgyhogy fel is vett rögtön. Mentünk gyors kengurut nézni, tök aranyosak, de a nagyok azért szét tudnának szedni, főleg azokkal a karmokkal. Aztán nagy dolog nem történt, megismerkedtem a Familyvel, akik amúgy elég jó fejek, de hát persze hogy azok, Ausztrálok...Másnap új vendégek jöttek, két csaj a táborból meg az egyiknek a kanja. Leugrottunk a tengerpartra, de hideg volt, úgyhogy nem sokat időztünk ott. Azért megmártóztam, mert nyílván kellett már az óceán másik felénél is fürödnöm. Estére Newcastle-be furikáztunk, ahol egy igényesebb bárban kötöttünk ki. Mondjuk érdekes, éjfélkor be kell zárniuk, ami elég érdekes tudván hogy mekkora piások. Elvileg a klubbok nyitva vannak 3-ig, de nem akartunk bulikázni annyira. Szombat estére tartogattuk magunkat, mivel az volt Michelle hivatalos szülcsinapcsibulcsija. Kimentünk valahova a susnyásba (the bush) és amolyan fesztivál jelleggel sátrat állítottunk és úgy elvoltunk. Voltak kicsik, nagyok, családtagok, barátok, kutyák (de macskák nem). A kaja rendben volt, grillezett cuccok voltak, nem tudom hogy mennyire volt tradicionális ausztrál kaja :D Valaki hozott fried rice (sült rizs?) nevezetű étel, ami ízre meg úgy állagra marha nevetséges volt japán után :D Amúgy furcsa megint villát használnom :D
Másnap reggel valahogy mindenki felkelt, kaptunk reggelit, aztán mindenki szétszéledt. Az én kalandom úgy alakult, hogy egyik srác táborból meghívott magához, én meg persze hogy jöttem vele. De hogy hova? Majd holnap kiderül.... :D

Ausztrália

Végre megérkeztem. Az ország, ahova mindig is vágytam, végre a talpam alatt. Kicsit hosszabbra sikerült az út, mint ahogy az eredetileg terveztem, hiszen tennem kellett egy féléves kitérőt Japánban. De most, hogy itt vagyok, három hét van arra, hogy meglátogassak egy csomó itt élő barátot és hogy sokat lássak ebből az országból...na meg persze nem tervezem szarul érezni magam :) Kalandra fel! Aussie, aussie, aussie...oi, oi, oi!!!